Gotarsa hozta újra a házamba. Mióta nem láttam, legalább kétarasznyit nőtt és a fajtájához méltón rendesen meg is férfiasodott. Jó egy fejjel magasabb volt nálam. Barna, nyakba lógó hajába fekete csíkok vegyültek, orra hosszú, szája vonala éles, barna szeme ragyogott. – Az én drága, fogadott anyám – suttogta, hogy csak én halljam. – Nem vagyok […]
Beleolvasó: Stephanie Ford: Térhurok
Volt valami különös abban, ahogy a pályaudvar előtt találtam magam. Mondhatnám, hogy ott teremtem a semmiből, vagy hogy egyik pillanatban még itt voltam, a másikban ott, de egyik sem fedné a valóságot. Akárhányszor töröm a fejem, képtelen vagyok felidézni az erőt, amely akkor este erre a helyre repített. Rosszul mondom, mert nem repített. Nem is […]
Ekker Éva: Utolsó leheletig-beleolvasó
A Kongresszusi Központ tizedik emeleti kistermében megszólalt a megbeszélés kezdetét jelző lágy dallam. A helyiség még félig sem telt meg, a megjelentek mégis idegesen mocorogni kezdetek. Fontos emberek voltak mind, akiknek az idő pénz, így egy percet sem voltak hajlandók elvesztegetni mások késése miatt.
Ekker Éva: Vad virágok -Beleolvasó
A SKY REAL Kutatóintézet impozáns fogadótermében lassacskán egybegyűlt az előkelő társaság krémje. A cég nem fukarkodott a vendéglátás költségeivel, a pincérek szorgosan hordták körbe a legnemesebb márkájú pezsgővel telt poharakat, és a különféle ínyenc harapnivalókat. A jelenlévők jórészt ismerték egymást, ennek ellenére felszínes diskurzusaik alatt szemük sarkából mindegyre a sokaságot pásztázták.
Borbíró Klára: Gyere haza tegnap! – beleolvasó
AZ IDŐGÉP ‒ Addig mindenkinek világos, hogy idő nem létezik? ‒ Iván végigjáratta tekintetét az egyszerűen berendezett irodájába összegyűlt csapatán, és azok rögtön megértették, hogy ez nem a szokásos heti megbeszélések egyike. Lezser tartásuk érezhetően feszesebbé vált, ahogy felébredt bennük az érdeklődés. Helyeslően bólogattak, egyedül Patrik szemében ült zavarodottság, ami csak mélyült, amikor végignézett az […]