Barion Pixel

Stephanie Ford: Epizódok a sarokházból – beleolvasó

– A holnapi nap nekem is különleges, tizenkettedszer ünnepelhetjük a gyerekségedet – nevetett a férfi jókedvűen a vacsora mellől. A fia rég nem látta ilyen gondtalannak. – A következő születésnapod már a felnőttkor eljövetele, úgyhogy tegyük emlékezetessé ezt az utolsó alkalmat. Volna feladatom, de… holnapután inkább tovább maradok miattuk. A délután legyen a miénk. Mit… Stephanie Ford: Epizódok a sarokházból – beleolvasó olvasásának folytatása

Borbíró Klára: Szomjazó ködfolyók-beleolvasó

  1. RÉSZ AZ AKCIÓS LÁNY   Ricsi zihálva ugrott ki az ágyból. Pár pillanatig még fogva tartotta az álma, aztán ráébredt, hogy nem a Japurá folyó hordalékát dagasztják a lábujjai, hanem a szobája rongyszőnyege gyűrődött fel a talpa alatt. Mégis tisztán hallotta a fás szárúakon megtelepedett broméliák leveleivel játszó szél egyenletes surrogását. A tudata… Borbíró Klára: Szomjazó ködfolyók-beleolvasó olvasásának folytatása

Stephanie Ford: A térhurok istene – beleolvasó

Gotarsa hozta újra a házamba. Mióta nem láttam, legalább kétarasznyit nőtt és a fajtájához méltón rendesen meg is férfiasodott. Jó egy fejjel magasabb volt nálam. Barna, nyakba lógó hajába fekete csíkok vegyültek, orra hosszú, szája vonala éles, barna szeme ragyogott. – Az én drága, fogadott anyám – suttogta, hogy csak én halljam. – Nem vagyok… Stephanie Ford: A térhurok istene – beleolvasó olvasásának folytatása

Beleolvasó: Stephanie Ford: Térhurok

Volt valami különös abban, ahogy a pályaudvar előtt találtam magam. Mondhatnám, hogy ott teremtem a semmiből, vagy hogy egyik pillanatban még itt voltam, a másikban ott, de egyik sem fedné a valóságot. Akárhányszor töröm a fejem, képtelen vagyok felidézni az erőt, amely akkor este erre a helyre repített. Rosszul mondom, mert nem repített. Nem is… Beleolvasó: Stephanie Ford: Térhurok olvasásának folytatása

Ekker Éva: Utolsó leheletig-beleolvasó

A Kongresszusi Központ tizedik emeleti kistermében megszólalt a megbeszélés kezdetét jelző lágy dallam. A helyiség még félig sem telt meg, a megjelentek mégis idegesen mocorogni kezdetek. Fontos emberek voltak mind, akiknek az idő pénz, így egy percet sem voltak hajlandók elvesztegetni mások késése miatt.

Ekker Éva: Vad virágok -Beleolvasó

A SKY REAL Kutatóintézet impozáns fogadótermében lassacskán egybegyűlt az előkelő társaság krémje. A cég nem fukarkodott a vendéglátás költségeivel, a pincérek szorgosan hordták körbe a legnemesebb márkájú pezsgővel telt poharakat, és a különféle ínyenc harapnivalókat. A jelenlévők jórészt ismerték egymást, ennek ellenére felszínes diskurzusaik alatt szemük sarkából mindegyre a sokaságot pásztázták.

Borbíró Klára: Gyere haza tegnap! – beleolvasó

AZ IDŐGÉP ‒ Addig mindenkinek világos, hogy idő nem létezik? ‒ Iván végigjáratta tekintetét az egyszerűen berendezett irodájába összegyűlt csapatán, és azok rögtön megértették, hogy ez nem a szokásos heti megbeszélések egyike. Lezser tartásuk érezhetően feszesebbé vált, ahogy felébredt bennük az érdeklődés. Helyeslően bólogattak, egyedül Patrik szemében ült zavarodottság, ami csak mélyült, amikor végignézett az… Borbíró Klára: Gyere haza tegnap! – beleolvasó olvasásának folytatása