Minden Annamarinak
***
Név: Tóth Annamária
Életkor: 28 év
Születésnap: május 28. (Ikrek)
Szem: zöldeskék (vagy kékeszöld – a fényviszonyoktól függ)
Haj: világosbarna, félhosszú (kábé mint Drew Barrymore-nak a Charlie angyalaiban)
Foglalkozás: oktatásszervező (hát, ez elég unalmasan hangzik)
Hobbik: dumcsi a barátnőkkel, zenehallgatás, sütisütögetés (krémesek minden mennyiségben!)
Családi állapot: egyedülálló (sajnos)
***
Na, ezzel megvagyunk. Majd holnap beviszem a szemközti társkereső irodába. Már csak egy fotót kell találnom hozzá… Hopp, ez jó is lesz. Igaz, hogy ezen még Tibivel vagyok, de őt majd kivágom a képről.
1. fejezet
Minden azzal kezdődött, hogy Terka néném egy szeles, augusztus végi délutánon felhívott, és számon kérte rajtam, miért nincs pasim. Egyúttal közölte, hogy beíratott egy kerámiatanfolyamra, amelyet egy régi kedves barátnéja fog tartani, nem messze attól a háztömbtől, ahol lakom.
Terka néni időről időre felbukkan a jótékony feledés homályából, hogy alapjaiban rázza meg az ember szépen felépített univerzumát. Egy éve, két hónapja és tizenhét napja voltam facér, s ebbe a lassan megszokottá váló, egyhangú állóvízbe elemi erővel, üstökösként csapott be nagynéném telefonja.
– Aztán nehogy meghalljam, hogy nem jársz el rendesen! – rikoltotta végszó gyanánt vészjóslóan, és köszönés nélkül letette.
Első gondolatként az villant be, hogy milyen igaza is volt Jani bácsinak, hogy inkább szívrohamot színlelt, semmint hogy együtt öregedjen meg Terka nénivel. A továbbiakban viszont be kellett látnom, hogy kénytelen leszek megadni magamat a Terka néni képében üldöző sorsnak, mivel nincs kedvem megalázó szélmalomharcokban felőrölni értékes energiáimat.
Egy kerámiatanfolyam különben sem tarthat olyan sokáig (legalábbis szívből remélem)…