Barion Pixel

Beleolvasó: Egri Zsanna: Lány, akit medvének hívtak

– Nem akarok Magyarországra menni! Azt sem tudom, hol van – morogta Oso, miközben hanyagul elterült a pamlagon. Kinyúlt melegítő nadrágja lazán leszaladt a bugyijáig, amivel egyáltalán nem törődött, ahogy Lucas bátyja rosszalló tekintetével sem.Mindig is ő volt az úrnő a házban, különösen mióta szüleik meghaltak. Két bátyja minden kívánságát teljesítette. Bár ez a kiskirálysága hanyatlani kezdett, ahogy Ofélia bekerült a családba, illetve igazából akkor, amikor kiderült, hogy gyereket vár. Osót rendkívül bosszantotta, hogy attól kezdve minden Ofélia és a niño körül forgott.
Őt eddig sem izgatták a gyerekek, valószínűleg sosem fog szülni, hogy előtte dagadtra hízzon. Azért vetett egy gyors pillantást saját magára, ő is szedett magára pár kilót, de messze nem annyit, mint Ofélia. Még ha annak egy része maga a gyerek, akkor is teljesen oda lett az a karcsú, gyönyörű nő, aki után bomlottak a pasik. Bezzeg a sitten még eszük ágában sem volt gyerekszülésen gondolkodni, sokkal izgalmasabb volt megtervezni, milyen lesz szabadnak lenni. Nagy pasifogó bulikat terveztek, erre Ofélia pont az ő Lucas bátyját fogta meg. Azzal nincs is baj, mert még mindig jól kijönnek a csajjal.
– Épp ideje lenne emberek közzé menni, Julia – hajolt ki a dolgozószoba ajtaján Jorge, a fiatalabb bátyja, jól beletaposva Oso nosztalgiázó gondolataiba. – Mióta kijöttél onnan – hallgatott el a férfi egy rövid pillanatra, majd folytatta –, szinte ki sem dugtad az orrod a házból.
– Így van – bólogatott Lucas, miközben felesége lábát masszírozta, amivel még jobban idegesítette Osót.
– Mondjátok csak ki: a börtönből! – emelte fel ingerülten a hangját. – Te meg Lucas, minek játszod meg magad? A drágalátos kis feleséged is ott volt. – grimaszolt bátyja felé, aki egy pillanatra abbahagyta Ofélia lábának kényeztetését. Lucas kiemelkedett a székből, mély levegőt vett, de mielőtt megróhatta volna a húgát, Ofélia békítőleg felemelte a kezét. Megkapaszkodott a székében, kihúzta lábát a férje tenyeréből. Láthatóan nehezére esett felállni, mégis eltolta Lucas segítő kezét. Megrázta dús, fekete haját, amely lassan a fenekét is eltakarta.
Ofélia a terhessége ellenére is bomba nő volt. Még szűk két hónapja lehetett hátra a szülésig. Terebélyes pocakja igencsak megnehezítette a mozgását, de mégis közelebb ment Osóhoz, aki akaratlanul is beljebb húzódott. Ofélia lehuppant mellé a kanapéra, tenyerével a sógornője vállára támaszkodva. Oso összerezdült, sosem szerette a testi közelséget más nőkkel.
Ofélia és Chica voltak az egyedüliek, akikkel barátságot kötött a börtönben, de tőlük sem fogadta el az ölelést, vagy ’Isten őrizzen a puszilkodást.
– Ugyan már! Tudod, hogy neked kell menni. Chica azt akarta, hogy keressük meg az anyját, és hozzuk ide, hogy elköszönhessen tőle – fogta meg Oso kezét, de gyorsan el is engedte.
Ő is pontosan ismerte a lány heppjeit, köztük a más nőkkel való testi érintkezés különböző formáit. Egyedüli testi kontaktus, amit elfogadott az a hátba-verés volt. Oso később is nehezen tett le erről a szokásáról. A fivérek elég sokat vitáztak vele, miközben igyekeztek az otromba viselkedésről leszoktatni.
Osóról a börtönben elterjedt, hogy leszbikus, de a valóság egészen más volt.
Oso sosem cselekedett úgy, ahogy egy mexikói úrilánytól elvárható lett volna. Sok furcsaságot megengedhetett magának, és nem is fogta vissza magát. Kénye-kedve szerint válogathatott a férfiak között, és erre mindig a pénzét használta. Ebből sosem csinált titkot, de ezért nem tartotta kurvának magát, és ezt ki is hangsúlyozta. Ofélia eleinte viccesnek találta, de az idő múlásával egyre kevésbé értékelte. Csak arra tudott gondolni, hogy a lánynak szeretet hiánya van, és ezért fordul szembe az egész világgal.
– A temetőben köszönjön el? – húzta el a száját Oso. – Mit számít az már?
– Sokat – csatlakozott Jorge. – Ez volt a végakarata, és tudod, hogy át kell adnunk az örökségét is. Igaza van Lucasnak, társaságba is kellene járnod.
– Minek? Van éppen elég dolgom a birtokon – mondta, miközben órák óta csak a pamlagon vergődött, vagy a konyhában a hűtő látogatásával töltötte az idejét.
– Kezdesz zsémbes, lottyadt öreglány lenni – kacsintott Ofélia. – Úgy ülsz itthon, mint az a doña az utca végén.
A szomszédasszony, doña Isabella naphosszat a kerítés rácsain keresztül leste az utcát, de lábát sosem tette ki a kert biztonságából.
– Gyakorlatilag az elmúlt évben csak velünk mozdultál ki. Nincsenek barátaid, sem pasijaid. – Ofélia hirtelen gúnyosan felkacagott. Ez egy sokszor alkalmazott trükk volt tőle.
Jól ismerte Osót, tudta, a lány falra tudott volna mászni, ha valaki kinevette. A csel bevált. Oso felfújta magát, mint egy pulykakakas,
Lucas is vette a lapot, és helyeslően bólogatott, miközben ő is hangosan nevetett, amitől húga még jobban dúlt-fúlt.
Oso morcosan fújt Oféliára.
– Doña? Szerinted én egy becsavarodott nőszemély vagyok? Ti meg nehogy azt képzeljétek, hogy nem tudok magamnak fogni egy pasit!

Hozzászólás